Tényleg

Ma délután három órakor rögvest munka után betötyögtem a városba Suzyval. Kitérő: Suzy egy nagyon kedves hebehurgya barátnőm itt, aki két hete bejelentette, hogy egy hónap után össze cuccolt a pasijával és két napja bejelentette, hogy három héten belül Kanadába költöznek. Sok sok szám és történés rövid időn belül igaz? Mivel van pozitív példa körülöttem a gyors történések remek végkimenetelére én támogatok mindent. A másik ok, hogy én is ugyan ilyen őrült módon csinálom a dolgaim. Különben is úgy néhány hete szombaton vége kellett volna, hogy legyen a világnak. Elmentünk vízumot intézni amiből nem lett semmi, mert Dublinban nem csinálnak ilyet, tehát leveleznie kell Londonnal, hogy valóra váljon a terv. Kitérő: hogy a fenében van az, hogy két különböző ország és mégis nekik ott kell intézniük a vízumot?

Egyébként az tudtátok, hogy Brazíliában tegnap volt valentin nap? Na nem mintha mélyen érintene mert nem szeressük kategória de érdekes.

Miután kaptunk egy fecnit arról mit kell csinálnunk, mi elmentünk jól inni meg enni. És most az van, hogy fél tizenkettőt mutat az óra és én kb negyed órája értem haza.

Volt egy lány a bárban (akcentus alapján spanyol) aki kézzel lábbal és tört angollal próbálta mesélni a (leendő) fiújának az összes vicces történést az eddigi életéből. Nagyon szimpatikus csajszi volt. Jól eső érzés volt látni és emlékeztetett önmagamra, amikor ide pottyantott a repülő angol tudás nélkül és a mosolyom volt az egyetlen fegyverem.

Már megint egy számomra kedves ember hagy itt engem és csak örülni tudok, mert gazdagodik sok sok élménnyel. Tényleg szívből örülök. Viszont lassan (síííííííííp) egyedül leszek.