Frank

Frank egy roppant kedves öreg úr. Egy gavallér. Egy mókamester. Nagypapára emlékeztet. Minden áldott nap félre volt neki rakva egy darab meleg kifli. Minden áldott nap érte jött. Néha amikor gyengélkedett, a lánya ugrott be érte. Kedves kis nő. Ezek azonban csak egy egy napos kitérők voltak a jól megszokott és meg mosolyogtató kerékvágásból. Úgy egy hónapja ezek az egy egy napok többé váltak aztán egy nap a lánya nem a kifliért jött be hozzánk hanem, hogy elmondja, Frank már nincs velünk. Pár nappal a temetés után a hölgy újra elkezdett járni a boltba és megörökölte az egy darab friss és meleg kifli jogát.
Tegnap csekkoltam a lottóját és miközben ő azt mondta, hogy ..áá bizonyára úgy sincs rajta semmi.. nálam már ott villogott a 180 euro. Nem hitte el. Jó emberhez került. Az első gondolatom az volt, hogy ez az édesapja műve.
Ma újra bent járt nálunk és Bridget gratulált a nyereményéhez erre ő elsírta magát. Elmesélte, hogy pár napja tönkre ment valami az autójában és a javítás (most kapaszkodj meg!) 188 euro-ba kerül. Ugyanaz volt az első gondolata mint nekem. Onnan is megy ez igaz Frank?