11 órányi seggzsibbasztó és párás élmény után megérkeztünk. Ha Sao Paulo ijesztőnek tűnt akkor Rio még inkább. A buszvégállomás bal oldala bele illett volna egy rosszfickós filmbe, a jobb oldala meg barátságosan fogadta a látogatókat. Javára legyen mondva, itt legalább nyomokban fellelhető angol irány jelzés. Fogtunk egy buszt és az irány Copacabana volt, konkrétan meg semmi, mivel itt nem foglaltunk szállást. Gondoltuk úgyis nagy meg népszerű, biztosan találunk valamit. Azzal persze nem számoltunk, hogy 6 óra helyett 9-re értünk oda. Én nőből vagyok, így előtte nap azért rákukkantottam a neten és találtam egy diák szálló jellegű valamit. És persze, hogy ott kötöttünk ki, mivel az úton fél óra gyaloglás után csak és kizárólag négy-öt csillagos szállodákba bukkantunk, kétes kinézetű portásokkal. A turista paradicsom térképén mindössze öt favellát találtunk. Nagyjából 5 percre a pompától és fényűzéstől. És ezt figyeld, túrákat szerveznek az embereknek oda. Hogy lásd Rio igazi arcát. Döbbenet. A diákszálló meg persze tele volt, így két lehetőségünk volt. Az egyik, hogy megosztjuk a szobánkat a többiekkel, én megyek a lányrészlegre, Bonbon meg a fiúkéra. A másik, hogy a gatyánkat is ott hagyjuk és bérelünk egy a birtokukban lévő apartmant. Imádtam a táborokat, de ebből már kinőttem, úgyhogy a gatyám ott maradt a pulton. Az apartman „érdekes” volt. Aki ismer tudja, nálam ez mit jelent. Előnye, hogy a partra nézett az ablaka, hátránya, hogy barátságtalan volt és az ágy rosszabb volt mint a babzsák. Nem tudom miből készült de a hasamig felért és ha bele feküdtél onnan ki nem másztál egymagad. Bonbonnal előszeretettel tuszmákoltuk egymást az ágyba majd kecsesen és kéjes vigyorral otthagytuk egymást. Gyors zuhany után, amit megtehettünk volna kint is, mert még mindig szakadt az eső, elmentünk pótolni az elvesztegetett energiánkat és rövid séta után vissza is mentünk a szállásra. Imába foglaltam a napsütést a következő napra. És meghallgattatott. Reggeli után a strandon feszítettem egy kicsit, aztán úgy tettem mint aki szörfözik. Igaz nem láttam híres neves, tangás, feszes fenekű copacabanai csillagokat de jó volt. Szerintem több árus volt a strandon mint napozó. A gagyi szemüvegtől a strand törölközőn át a varázs könyvig mindent vehettél. Mivel ez volt az egyetlen napunk Rio-ban nem sokat lötyögtünk a strandon. A terv a sugar loaf volt és a krisztus szobor. A sugar loafról nem tudok mit mondani mert azt látni kell. Átlibbensz egyik cukor hegyről a másikra és a paradicsom hever a lábaid alatt. Meg néhány majom és gyík. A krisztus szobor meg eltűnt a ködben így fel sem mentünk mert úgysem láttunk volna semmit, meg későre is járt meg ugye a melltartómmal nem fizethetek érte. Visszafelé rossz buszra szálltunk, viszont így láttam a másik két nagy és híres partot. Épphogy visszaértünk és Rio-ra rászakadt az ég. Úgy is három éve hiányolom a zivatart hát most megkaptam rendesen. Így az esti mulatós része kimaradt, de valamiért nem is bántam. Bonbonnal egy csoki likőr jellegű cuccot szopogattunk és beszélgettünk. Azt már ne is akarjátok tudni milyen volt az út vissza Sao Pauloba. Utolsó napunkon leszaladtunk a helyi boltba össze venni mindent a maradék pénzen. Sikeresen vettem fekete babot, meg őrölt guaranát és a már említett Selvagem nevű szeszes italt. Közben rájöttem, hogy a jelentése 'vágy' ezért találtam 18+-os képeket mellette. A literes üveg 4 real (2 euró). Isteni íze van pedig ez a szegények itala. Szerintem a brazil apróságok ezen nőttek fel, ezért olyan híresek a temperamentumukról. Aztán jött a nem könnyes de megható búcsú mindenkitől és az eltévedés a reptérre vezető úton. Itt még annyit sem aludtam mint odafele aztán a Heathrow ismét megviccelt minket. Mindent időben csináltunk, nem totojáztunk és mégis rohantunk. Már hallottam a nevünket a hangosban mint utolsó felszólítás, miközben a szemem a táblát pásztázta amin a 76-os kapu 10 percre volt gyalog. Utolsó este azt foglaltam imába, hogy valaki állítsa meg a gépet. Lehet vigyáznom kell a kívánságaimmal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése