Tegnap mozi maraton volt. Ez az egyik gyógyszerem a másnapos és/vagy bánatos hangulatra. Persze, hogy nem valami vidám vicces dolgot néztem. A film megtörtént eseten alapul. Két srác barátságával kezdődik de hamar felismerhető, hogy az egyik, a másik cirkuszi bohóca. Akár mi is lehetnénk ezek a srácok. Hamarosan színre lépett az ármánykodó nő is, aki halkan suttogta a végzetes megoldást a szerelme fülébe. Belekeveredik még néhány hányatott sorsú tini is meg a fű. A vége egy halott tudatlan 17 éves és életfogytiglan illetve elektromos szék többi tudatlannak. Mindez a gyermeteg terror miatt. A szomorú, hogy hetente hallhatunk hasonló történeteket. Ma olvastam épp a Herald-ban egy 15 éves lányról aki felakasztotta magát mert a társai piszkálták és nem bírta tovább. A kishúga talált rá.
Szerencsére soha nem voltam iskolai terror áldozata. Persze mindenkinek vannak történetei a gyermekkorból amiket szívesen elfelejtene és amíg átéltük egy világ dőlt össze bennünk. Soha nem jutott volna eszembe kioltani az életem pár lökött tizenéves miatt.
Szerencsétlenségemre a nővérem áldozata voltam. Meg a legjobbjai áldozata. Emlékszem kivittek a folyó partra és egy halom csokit ajánlottak fel, ha megtalálom őket a bokorban meg itt ott. Megtaláltam, de az összes csokis papír üres volt. Megették és visszaragasztották. Ugyanez volt a macskanyelvvel. Hjajj de szerettem. Kaptam egy egész dobozzal. Úgy örültem. Csillogott a szemem és majdhogynem remegett a kezem. Faágak voltak benne. Egy nap kivittek a játszótérre. Volt egy kisbolt vele szemben. Bementek és egy nagy doboz rágóval tértek vissza. Tudod, gömbölyű volt és fekete. Azt mondták a boltban úgy tudják én loptam. Pánikoltam ők meg élvezték. Nem is értem, hogy hihettem el a sztorit. Ezeken mind csak nevetek. Most már. A legsúlyosabb amikor kivittek a kápolnához, ami mögött egy lepukkant tó volt. Nádas, büdös és zöld. Azt mondták benne lakik a ki tudja kicsoda. A lényeg, hogy bántani fog, ha nem könyörgöm neki. Én a kis hosszú göndör fürtjeimmel ott térdeltem a koszban és sírtam keservesen, hogy ne bántson a ki tudja kicsoda. Valóban féltem.
Persze vissza kapta a kis dög. Közös szobánk volt és majd nyolc év van köztünk. Tehát amikor én szemtelenedtem ő már pasizott. Persze, hogy folyton ott sündörögtem, a pasijai imádtak. Egyszer benyitottam ők meg paplannal körbe takarva osontak ki a szobából. Nem értettem miért ilyen lükék. Ma már sajnálnám, hogy nem hagytam huncutkodni. És ez csak feltételes mód, amiért mély nyomokat hagytak ártatlan gyermek lelkemen.
Szerencsére soha nem voltam iskolai terror áldozata. Persze mindenkinek vannak történetei a gyermekkorból amiket szívesen elfelejtene és amíg átéltük egy világ dőlt össze bennünk. Soha nem jutott volna eszembe kioltani az életem pár lökött tizenéves miatt.
Szerencsétlenségemre a nővérem áldozata voltam. Meg a legjobbjai áldozata. Emlékszem kivittek a folyó partra és egy halom csokit ajánlottak fel, ha megtalálom őket a bokorban meg itt ott. Megtaláltam, de az összes csokis papír üres volt. Megették és visszaragasztották. Ugyanez volt a macskanyelvvel. Hjajj de szerettem. Kaptam egy egész dobozzal. Úgy örültem. Csillogott a szemem és majdhogynem remegett a kezem. Faágak voltak benne. Egy nap kivittek a játszótérre. Volt egy kisbolt vele szemben. Bementek és egy nagy doboz rágóval tértek vissza. Tudod, gömbölyű volt és fekete. Azt mondták a boltban úgy tudják én loptam. Pánikoltam ők meg élvezték. Nem is értem, hogy hihettem el a sztorit. Ezeken mind csak nevetek. Most már. A legsúlyosabb amikor kivittek a kápolnához, ami mögött egy lepukkant tó volt. Nádas, büdös és zöld. Azt mondták benne lakik a ki tudja kicsoda. A lényeg, hogy bántani fog, ha nem könyörgöm neki. Én a kis hosszú göndör fürtjeimmel ott térdeltem a koszban és sírtam keservesen, hogy ne bántson a ki tudja kicsoda. Valóban féltem.
Persze vissza kapta a kis dög. Közös szobánk volt és majd nyolc év van köztünk. Tehát amikor én szemtelenedtem ő már pasizott. Persze, hogy folyton ott sündörögtem, a pasijai imádtak. Egyszer benyitottam ők meg paplannal körbe takarva osontak ki a szobából. Nem értettem miért ilyen lükék. Ma már sajnálnám, hogy nem hagytam huncutkodni. És ez csak feltételes mód, amiért mély nyomokat hagytak ártatlan gyermek lelkemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése