You made me forget myself.
I thought I was someone else.
A régi én. Újra mélyről nevetettem miközben mesékre füleltem és meséltem. Órákon át zenét hallgattunk a sötétben, ahogy rég. Szuperhősök voltunk és pacsiztunk sokat. Össze kacsintottunk a füstfelhőn keresztül miközben a lemezjátszó rólunk muzsikált. A virradó nap ráébresztett, hogy az éjszakánknak vége. A meghitt sötétség szürkére vált. Karon fogva sétáltunk és sztorit kreáltunk a járda firkákból. Itt vagyok s Te újra itt vagy és mégsem. Érezlek a bőröm alatt. Mintha ugranék ki egy repülőből. A földbe csapódás fájdalma, ahogy újra elsétálsz. Mert kértelek. Mert nem csak egy-egy tökéletes napra akarlak. Mert nem azt akarom, hogy otthon érezd a velődig hatoló fájdalmat az elvesztésemért miközben képtelen vagy velem lenni. Felállok, leporolom a gatyám és tovább sétálok. Belül meg egy hajszálon lógva pumpál a leszakadt szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése