2015. május 19.

Confession of Annie

Ma nem dolgozom, fel 11 mult es azon gondolkodom, hogy a villanyt kapcsoljam e fel, vagy a futest inditsam e el. Nyilvan egyiket sem fogom, mert nem este hanem delelott fel 11 van es majus 19-iket irunk. 5 perc alatt ketszer szaladtam ki es be a ruhakkal. Azokkal, amik mar harom napja bennt szaradnak. Illetve szaradnanak. 

'Boldog' is lehetnek, mert ebben az evben uj munkakorom lett, konyvelos akta tologatos. Azt elfelejtettek mondani, hogy a regi munkakorom ettol meg nem szunik meg, igy tehat nem ujult, hanem bovult. Ebbol kifolyolag asztalra csaptam okosan eszervekkel megprobaltam meggyozni a fonokom, hogy a jelenleginel tobb fizetest erdemlek. Ket honap gondolkodas utan rabolintott. Olyan osszegrol beszelunk, ami meg mindig nincs egyenes aranyban az elvegzett munka mennyisegevel es minosegevel. Sokat nem is valtoztat a dolgon. A fiu itthon van munkanelkulin es tanul. Nagyjabol kettonket tartom el ami nem zavarna, ha kozben nem lenne rettenetesen buszke es nem engem bantana a sajat magaval szembeni problemai miatt. Ertsd, megkerdezem, hogy ehes e mar mert akkor nekiallok a vacsinak, amire valaszul a sajat maga nyugodt, kioktato modoran kozli, hogy ezt most csak azert csinalom, hogy megalazzam. Onzo vagyok es szineszkedem. 

Tegnap osszefutottam egy ismerossel, aki meselte, hogy jovo heten megy Maltara nyaralni egy kicsit.

- .. You know what, if i didn't have my family, i would pack my bag and move there. I rather struggle in sunshine! 

You know what..? He is right!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése