51 eves volt. 11 gyermekkel a hata mogott, sajat radio csatornaval. Sirtak, nevettek, emklékeztek, gitaroztak, zenet hallgattak. Nem volt pap, sem verfagyaszto hang, amint a fold zubogva terul el a koporson. Amilyet en is szeretnek.
Az egyik gyermek a 11-bol nem tudott ott lenni, epp emigralt. Az occse olvasta fel a levelet.
Hangtalanul, konnyek nelkul zokogtam. Zokogtam a sajat es a vilag osszes fajdalma miatt. Neha felteszik a kerdest, mi a legnagyobb felelmed.
Nem szeretnék a fiu lenni aki a levelben bucsuzott az edesapjatol.
Ott allt mellettem. Tudom, hogy tudja. A bordaim kozott bujkalva kapaszkodott egyre feljebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése