Itt figyel mellettem egy apró dísz doboz, aminek valószínűleg minden nő örülne mint majom a farkának én meg mint egy arany közép út, belecsúsztattam a táskámba. De nem oda, ahova várták, hogy csúszni fog. Itt pihen már egy hete és minden nap távolabb pöckölöm az ujjam hegyével. Egyre inkább nem értem, hogyan is várhatták. Fárasztó bűnösnek lenni azért, mert van (más az) értékrendem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése