Kedvenc BKV-s jóvágású ifjainkról már ne is tegyünk említést. Az angol csacsogás hallatán azt hitték, hogy turistásan nyomulok én meg az első bunkózás után megmaradtam álruhámban, hogy letesztelve az ifjakat majd jól igazságot szolgáltassak. Magyarország így nem szeretlek.
Ezek persze csak porszemek, amik pontosan amiatt tesznek szomorúvá, mert amúgy szétvetett a büszkeség miközben 'idegenvezettem'. Imádtam Budapestet idegen szemmel. Imádtam az illatát, a látványát, az éjjelét, a nappalát. Kivéve a villamost a Hajdú térre de ilyen az, amikor megismered minden zegét zugát. Méltón megünnepeltük a búcsúzást egy sajtos-tejfölös lángossal a Keletiben. Miután nem találtuk a 9-es peront egy kedves alkalmazott jól az emlékezetünkbe véste hol is vagyunk, hevesen mutogatva a villanyoszlopon félig lelógó 10-es számú táblára "Háá ott van nem látúú" stílusban.
Otthonról annyit, hogy a nagyszüleim a legdrágább, legviccesebb, legtüneményesebb emberek e kerek világon. A kisgengszter már nagygengszter lett, picurka meg a legszebb 5 éves NŐ a világon.
Bepakoltam a "rejtett tartalékok a következő egy évre" zsákba balatoni naplementét és illatot. Az almás mákos mama rétes ízét. Tücsök ciripelést.
Egyéb iránt meg mikor máskor rendeznének pálinka fesztivált a városkámban ha nem akkor, amikor ott vagyok.
Azt már nem is említem, hogy kora reggel a főzőtt (felkiáltó jel) kávémmal kis gatyában (felkiáltó jel) ültem a teraszomon és olvasgattam.
Magyarország én így szeretlek (felkiáltó jel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése