Annyira izgatott lettem, hogy a hőmérséklet megközelítette a 20 fokot, hogy kiültem a kertbe gin tonicot szopogatni Bukowskival. Majdnem annyira jó volt, mint amikor lett "úszómedencék". Az idézőjel oka majdnem olyan lírai mint a már egyszer említett piros bringa története. A hős ismét az Apukám volt, aki fogta és ásott egy kb 2x2x1.50-es gödröt a hátsó kertben és beterítette plasztik zsákokkal, majd felengedte vízzel és megsimogatva a buksim megkért, hogy addig ne eresszem bele a fenekem, amíg fel nem melegszik. Én pár napig reménnyel telve dugtam bele a lábujjam és aztán kevésbé reménnyel telve ki is húztam gyorsan. Mire a víz hőmérséklete megfelelő lett volna a fenekemnek, addigra a többi porcikámnak kevésbé, mert elkezdett zöldülni és kis béka embriók keletkeztek benne. De hát mégiscsak az én úszómedencém volt, így belevetettem habtestem. Ez így ment pár napig, aztán feladtuk, betemettük és a mai napig virág ágyás van a helyén. Ő megtett minden tőle telhetőt én meg boldog úszómedence tulajdonos voltam pár napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése