Nem származom gazdag családból. Gyerekként minden őrület akkor jutott el hozzám, amikor a pajtások már javában más dolog után sóvárogtak.
Barbie-hoz a nemiségem tudatára ébredése idején jutottam. Barbie-nak (ami mellesleg nagyon menő volt, mert lehetett hajtogatni kezét, lábát) lett egy papír Ken-je. Jól elvoltak. De lehet, hogy csak korán érő típus voltam. Azt véletlenül sem mondanám, hogy perverz. Akkor sem, ha John erre jelentőségteljes vigyor keretében azt mondta, hogy perverz(!). A korom fedje jótékony homály, egyébként sem erről akartam mesélni.
Van ez a dolog, ami miatt nagyon becsülöm a szüleim. Annak ellenére vagy épp ezért, hogy nem tudták finanszírozni a gyerek gyárak havonta megjelenő, pénzverdén alapuló dolgait, mindig igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a dologból. Így kaptam én apukámtól saját készítésű álom Barbie házat és még kis bútorokat is csinált bele, meg képeket a falra meg fácskát a teraszra. Rózsaszínűre is festette. Szerintem nekem volt a legmenőbb baba házam a kerek erdő közepén.
Emlékeztek, amikor minden gyerek lecserélte a jó öreg csepelt 'mooontenbáájk'-ra? Nekem még biciklim sem volt. Az én szüleim elmentek az ócskáshoz, vettek egy (nagyon nehezen hajtható) biciklit, lefestették (nagyon) pirosra de még a sárhányót is. Aztán elmentünk a lengyel piacra szombaton, mert amikor én gyerek voltam, ez volt a családi program. Vettünk barbie-s meg hófehérkés, meg csipkerózsikás matricákat és tele ragasztottuk a bringám. Jól eltekertem a haverokhoz, azok meg csak pislogtak és bár nem hangosan, de azért én hallottam amint azt mondják, hogy -"hmm az övé sokkal jobb".
Mármint a szülei ez idő tájt.
Barbie-hoz a nemiségem tudatára ébredése idején jutottam. Barbie-nak (ami mellesleg nagyon menő volt, mert lehetett hajtogatni kezét, lábát) lett egy papír Ken-je. Jól elvoltak. De lehet, hogy csak korán érő típus voltam. Azt véletlenül sem mondanám, hogy perverz. Akkor sem, ha John erre jelentőségteljes vigyor keretében azt mondta, hogy perverz(!). A korom fedje jótékony homály, egyébként sem erről akartam mesélni.
Van ez a dolog, ami miatt nagyon becsülöm a szüleim. Annak ellenére vagy épp ezért, hogy nem tudták finanszírozni a gyerek gyárak havonta megjelenő, pénzverdén alapuló dolgait, mindig igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a dologból. Így kaptam én apukámtól saját készítésű álom Barbie házat és még kis bútorokat is csinált bele, meg képeket a falra meg fácskát a teraszra. Rózsaszínűre is festette. Szerintem nekem volt a legmenőbb baba házam a kerek erdő közepén.
Emlékeztek, amikor minden gyerek lecserélte a jó öreg csepelt 'mooontenbáájk'-ra? Nekem még biciklim sem volt. Az én szüleim elmentek az ócskáshoz, vettek egy (nagyon nehezen hajtható) biciklit, lefestették (nagyon) pirosra de még a sárhányót is. Aztán elmentünk a lengyel piacra szombaton, mert amikor én gyerek voltam, ez volt a családi program. Vettünk barbie-s meg hófehérkés, meg csipkerózsikás matricákat és tele ragasztottuk a bringám. Jól eltekertem a haverokhoz, azok meg csak pislogtak és bár nem hangosan, de azért én hallottam amint azt mondják, hogy -"hmm az övé sokkal jobb".
Mármint a szülei ez idő tájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése