Edinburgh

Kicsit késve de azért elmesélem, hogy két napig Edinburghban tanyáztam. Ahogy esik úgy puffan címszóval úgy döntöttem, hogy majd akkor keresek szállást, ha már ott vagyok. (Füllentek, mert akartam foglalni, de csak lézer kártyám van, így képtelenség volt. Vért izzadva ültem a gép előtt minden nap és a "minden rendben lesz" műmosollyal konstatáltam, hogy napról napra kevesebb a szállás lehetőség.) Ragyogó napsütésben hagytuk el Dublint, aztán félúton már gyanús volt a látvány és érkezésünk nem is lehetett volna szürkébb és nedvesebb. Bonbon jobbra el a whiskey kóstoló tanfolyamra. Újra bevetettem a "minden rendben lesz" fegyvert, habár előző este már csak x csillagos szállodák maradtak mint lehetőség. Veréb formát öltött jómagam, szarrá ázott térképpel bolyongtam és (kérleltem a járókelőket szállásért se) eljutottam valahova, ahol egy kétes külsejű fazon ült a recepción punk rockot hallgatva a szag pedig valami olyasmiről árulkodott, hogy hullát tart a sarokban. Nem mertem sarkon fordulni csak azután, miután 55 fontért akart rám sózni egy ikerszobát abban a lebujban közös fürdővel. Végül találtam egy helyet, ahol egyetlen szoba maradt fent és viszonylag normál áron, így agyon csókoltam a recepcióst kislányt és letettem a hátizsákom. Később, amikor kiderült, hogy a szoba csak egy ágy és a felújítás miatt a munkások az állványról drukkolhattak nekem, miközben ruhát cserélek, vissza vontam volna néhányat abból a csókból. Mondanom sem kell, amint találtam szállást elállt az eső. A város hangulatos és szép, főleg az épületek miatt. A tágan értelmezett központ kiismerhető pár óra alatt és gyalog bejárható. Nagyon dimbes-dombos, rengeteg a kicsi szűk lépcsősor. A parlament számomra meglepően jelentéktelennek tűnik külsőre de lehet, hogy csak a nagy a kontraszt a város többi részével. A skót akcentus sem volt annyira veszélyes és háromszor kérték el a személyimet, hogy vagyok e már 18(!). Szeretem őket! Az ebédem egy skót pite volt barival és hagymával a belsejében illetve skót sör. Előbb fogyott el a söröm mint a kajám. Voltam egy szellem múzeumban is, ami mókás volt és néha tényleg sikoltozós. Főleg nekem, aki arra is megugrik ha valaki kimondja a nevem a hátam mögött. Az utolsó szobában vak sötétben emelkedett a székünk felfelé, miközben egy halott kis csaj sutyorgott, a következő pillanatban meg zuhantam és valami megvakított. Később kiderült a fény vaku volt, csináltak rólunk képet az esés közben. Kihagytam volna a látványt. Trappoltam még néhány kört és a whisky főzdében találtam magam. Megtanultam Skócia négy tájegysége szerint miből főzik a cuccot és mitől van az egyiknek citromos, a másiknak vaníliás vagy banános és füstös íze. Attól a naptól whisky barát vagyok. Hatalmas kollekciójuk van, amit egy brazil pasas hagytuk rájuk a halála előtt. Van olyan üveg ami már több mint negyven éves. Fellelhető a világ legolcsóbb és legdrágább párlata is, meg olyan kis mókás dolgok, mint whisky a sakkfigurákban. Ha ütsz, iszol. A lány viccesen megjegyezte, hogy a fekete Anglia a fehér Skócia de a nagy hadakozás végére itt karöltve mennek haza. Este kis éjszakai élet és másnap az Edinburgh Castle volt porondon. Szerény pár órát töltöttünk el ott. Szép szép... Annyi a turista, hogy a lábadon trappolnak és tolonganak egy fényképért ahelyett, hogy élveznék. De szép szép.. Vannak koronázási ékszerek, börtön rész, ahol eredeti börtön ajtókat láttam, amik agyon voltak karcolva azok neveivel akik ott töltötték életük egy részét, meg szépséges termek meg amit csak egy várban el tudsz képzelni. Nna és akkor ebből a leírásból senki nem tanult semmit Edinburghról hahaha.