Magyar, lengyel két...

Olvastam egy cikket amiben Kumin Ferenc a blog szerzője egy lengyelországi konferencia kapcsán ad körképet arról, mit gondol az országról és magukról a lengyelekről. Számomra meglepő volt amit olvastam, bár hangoztatom, hogy nem voltam (még) Lengyelországban és kicsit sem vagyok jártas a politikában. Az én tapasztalataim az itt élő lengyelek alapján alakult ki, ami nyilván kis százaléka a népességüknek. Az, hogy a magyarok nem összetartóak mondhatjuk, hogy igaz. És ha innen nézem én sem vagyok az. Kezdetekkor úgy gondoltam, hogy majd én megváltoztatom ezt a sztereotípiát és lelkesen kerestem az ismeretséget honfitársaim körében. Néhány személyt leszámítva, sok jót nem tapasztaltam és bevallom őszintén mára már nem is keresem a lehetőséget. Sőt. Az, hogy a lengyelek mennyire összetartóak számomra ködös. Az összetartásuk itt abból ered, hogy egyrészt rengetegen vannak, másrészt kis százalékuk érdeklődik az angol nyelv ismeretsége iránt. Ez adódhat abból is, hogy mivel sokan vannak, majdhogynem nincs is szükségük rá, bár ez számomra nem mentség. Tehát a tény, hogy nem beszélik a nyelvet, megnehezíti a beilleszkedésüket más közegbe. Így ha bármire szükségük van, legyen az orvos, fodrász, bolt teljesen mindegy, a saját népükhöz fordulnak. A legtöbb munkahelyen (különösen a szolgáltató iparban) 40-60 %-a a munkavállalóknak lengyel. Így ott sem kell megszólalniuk angolul vagy csak a minimális, munkához szükséges körmondatokat kell ismételniük naponta. Másrészt, hogy úgy mondjam nagy játékosok ha értitek mire gondolok és így szükségük is van egymásra.

A magyar, lengyel két jó barát hangoztatásától a hideg is ráz. Lehet, hogy ez csak a személyes tapasztalatból származik, vagy mert fiatal vagyok de én a nyomát sem látom és ha rákérdezek az itt élőknél, halvány fogalmuk sincs miről beszélek. (Ha) volt is valaha ilyen a történelemben, mára már erőteljesen elkopott.