61

Magas, vékony férfi, hosszú selymes hajjal és csalfa szemekkel. A férfi, aki egy fillér nélkül levonatozott a Balaton partra, csakhogy a szeretőjével nézze végig a napfelkeltét. Ő aki az eszével és tehetségével leolvasztotta volna rólad a bugyit is. Aki festett és írt és naponta szívta magába a tudást a könyvekből, de ellene szegült mindennek ami kötelező volt. A férfi, aki meglátta a Nőt pöttyös blúzban és miniben és beleszeretett a combokba, amik aztán az oltár elé kísérték. A férfi, aki két gyönyörű almának a fája lett. Az egyik különösen ragaszkodott hozzá, hisz annyira hasonlítanak. Mindent tőle tanult. Boldogan nőhetett volna fel a büszke gyümölcs a fán, ha nem jött volna a parazita ami megbódította őt, amitől lassan lassan korhadni kezdett a törzs, amitől az értelmes, csupa szív, csillogó szemű Apa, apa lett... És gyümölcs már nem pirosodott büszkén a fán....
Lepottyanván lenézett a föld alá és bár szomorúan, de mégis mosolyogva vette tudomásul, hogy a gyökér még talán ép maradt.

Az Apukám ma 61 éves. A 60.-at együtt ünnepeltük. Hazarepültem bogrács gulyásos szülinapi partit csapni. Most beszéltem vele telefonon és kérdeztem, hogy ünnepelnek e. Azt mondta nem. A nővérem jövő héten megy hozzájuk, anyám meg még egy üveg bort sem akar vele megnyitni mert ő nem kívánja. A pár perces telefon beszélgetés alatt meghasadt a szívem, hogy nem lehetek ott és végig szaladt rajtam az összes fájdalma, pedig egy szóval sem említette, hogy rosszul esik neki. Inkább az érdekelte, hogy vagyok. Mert igen, mindazok ellenére amit a múltban történt, Ő az, aki csak és kizárólag kérdez és Ő volt az egyetlen, aki első hazalátogatásom alkalmával megölelt. Most én szeretném Őt megölelni. Boldog szülinapot Apa!