Hiszek. Csinálom. Mielőtt ideköltöztem a házba, volt egy pici listám az új, leendő szobámról. Legyen akkora mint az előző. Legyen olcsóbb. Legyen a piros, vörös szín domináns. Legyen a társaság vidám, fiatal. (Erőteljesen el kellet felejtenem a múltam és új barátokat gyűjteni mellém. Újra 23-nak lenni.) Megfeledkeztem a listáról. Beköltöztem. Éltem az életem és építkeztem. Újra. Egy nap megtaláltam a listát az egyik könyvemben. Az új szobám akkora mint az előző. Olcsóbb. A függöny és a szőnyeg vörös. A lakók fiatalok és vidámak. Két hibát vétettem. Az egyik, hogy nem kértem dupla ágyat. (Nem, nem csak a mocskos gondolatok miatt.) A másik, hogy nem határoztam meg a lakókat pontosan.
Van az a másik dolog ezzel a vonzás mizériával kapcsolatban, hogy olyan embereket vonzol magad köré, amilyen Te is vagy. És itt akkor most reszketve kucorgom a vörös dunyha alatt és erősen gondolkozom, hogy valahol (és itt egy sípolás) nagy hiba van a dohos, ámde könyv szagú mesében.
A bolond: 38 éves. Első napomon bemutatta a plüss macskáját, mint barátját és kezet kellet fognom vele. Egy 20 másodperces fagyás után megtettem a tőlem telhetőt és kezet nyújtottam. Még élt bennem a halvány remény, hogy vicces a figura. Másnap a konyhában összefutottam velük amint kegyesen társalognak. A macska a mikró tetején, a srác főz. Harmadnap láttam őket közösen sétálni a boltba. Mikor már épp megtanultam együtt élni a helyzettel, a rendőrség feltúrta a szobám. A srác drogdíler, lebukott mert a lüke tablettákkal a pénztárcájában ment lopni a boltba. Ez a drog dolog viszont talán, mondom talán megmagyarázza a macska dolgot. Mondjátok, hogy igen, így van. Kérlek...
Dj: -nek hívja magát az orosz. Egy idő után rájöttem, hogy lelki sérült és a bakelit lemezekkel, illetve a hódításaival próbálja megmagyarázni magának, hogy boldog. Jó ember, csak valahol megcsúszott. Egy hét ismeretség után, az ibizai utazásunk alatt megkérte egy fekete bártáncos (anyuka) kezét. Ő igent mondott. Egy hónap múlva vissza adta a gyűrűt. Három hónapig heti négyszer üveg csörömpölést és nyögdécselést hallgattam. Elköltözött.
Az újonc: aki helyette jött. Egy hónapja él velünk, ha háromnál többet láttam, sokat mondok. Két hétig azt sem tudtam mi a neve. Egy hétig nem használta sem a konyhát sem fürdőt. Valószínű a főbérlő elmondta neki, hogy szeretem a friss húst. Még nem tudja... (amit én sem haha)
Az álmodozó: benne él minden reményem esküszöm. Az egyetlen akivel talán beszélgetni is lehet. És itt jön a de és itt jön a bejegyzés miértje. Ma, most már harmadszor, félre hívott csevegni. A téma persze a Nő. Én mint egyetlen (aki se nem teve patás) a házban, készségesen asszisztálok mások szerelmi évődéseihez. A Nő házas. Gyerkőccel. Ismerik egymást egy hónapja, a csaj válik, a gyerkőc itt alszik a mamival együtt, két hét után, a(z) (ex) férj sorozat lövésekkel fenyegetőzik. Az álmodozó szerelmes és retteg a sebességtől. Én meg legyek okos domonkos.
Én: a beszélgetés után és a 'mindenki azt vonzza dolog' után jobbnak látom aludni. Se..
Van az a másik dolog ezzel a vonzás mizériával kapcsolatban, hogy olyan embereket vonzol magad köré, amilyen Te is vagy. És itt akkor most reszketve kucorgom a vörös dunyha alatt és erősen gondolkozom, hogy valahol (és itt egy sípolás) nagy hiba van a dohos, ámde könyv szagú mesében.
A bolond: 38 éves. Első napomon bemutatta a plüss macskáját, mint barátját és kezet kellet fognom vele. Egy 20 másodperces fagyás után megtettem a tőlem telhetőt és kezet nyújtottam. Még élt bennem a halvány remény, hogy vicces a figura. Másnap a konyhában összefutottam velük amint kegyesen társalognak. A macska a mikró tetején, a srác főz. Harmadnap láttam őket közösen sétálni a boltba. Mikor már épp megtanultam együtt élni a helyzettel, a rendőrség feltúrta a szobám. A srác drogdíler, lebukott mert a lüke tablettákkal a pénztárcájában ment lopni a boltba. Ez a drog dolog viszont talán, mondom talán megmagyarázza a macska dolgot. Mondjátok, hogy igen, így van. Kérlek...
Dj: -nek hívja magát az orosz. Egy idő után rájöttem, hogy lelki sérült és a bakelit lemezekkel, illetve a hódításaival próbálja megmagyarázni magának, hogy boldog. Jó ember, csak valahol megcsúszott. Egy hét ismeretség után, az ibizai utazásunk alatt megkérte egy fekete bártáncos (anyuka) kezét. Ő igent mondott. Egy hónap múlva vissza adta a gyűrűt. Három hónapig heti négyszer üveg csörömpölést és nyögdécselést hallgattam. Elköltözött.
Az újonc: aki helyette jött. Egy hónapja él velünk, ha háromnál többet láttam, sokat mondok. Két hétig azt sem tudtam mi a neve. Egy hétig nem használta sem a konyhát sem fürdőt. Valószínű a főbérlő elmondta neki, hogy szeretem a friss húst. Még nem tudja... (amit én sem haha)
Az álmodozó: benne él minden reményem esküszöm. Az egyetlen akivel talán beszélgetni is lehet. És itt jön a de és itt jön a bejegyzés miértje. Ma, most már harmadszor, félre hívott csevegni. A téma persze a Nő. Én mint egyetlen (aki se nem teve patás) a házban, készségesen asszisztálok mások szerelmi évődéseihez. A Nő házas. Gyerkőccel. Ismerik egymást egy hónapja, a csaj válik, a gyerkőc itt alszik a mamival együtt, két hét után, a(z) (ex) férj sorozat lövésekkel fenyegetőzik. Az álmodozó szerelmes és retteg a sebességtől. Én meg legyek okos domonkos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése