Azt hiszem tíz éves voltam. Írtam. Sokat. Judit néni szerette. Hiba. Mennem kellett mindenféle versenyekre a sok palántával együtt. (Ez nem ide tartozik de egyszer voltam japán versenyen, ha álmomból felkeltenek is el tudom mondani a négy sziget nevét amiből áll, pedig egyszer sem néztem meg azóta. Őt Sárinak hívták...)
Történt egyszer, hogy a rendelkezésre álló idő több mint felét, vért izzadva töltöttem az üres lap felett. Semmi. Üres. Nulla. Ketyeg. Közeleg. Semmi. Üres. Ketyeg.
Itt kezdődött el az, ami a mai napig velem van. A vészhelyzetek visznek előre.
A maradék időmben elkezdtem írni nagyon gyorsan. Már nem emlékszem pontosan mi volt, de valami 'comedy, drama, thriller, horror' egy kislányról aki mákos tésztát eszik a teraszon és egy százlábút talál a villáján az egyik falatnál. Ha jól emlékszem nem ette meg, viszont egész kerek kis történetet szültem, minimális idő alatt. Legalább nem üres. Meg van otthon. Most elolvasnám szívesen. Ilyenkor hiányzik az, hogy nem tudok odaugrani és felkutatni az emlékeket. Talán jobb ez így.
Ja, megnyertem.
Történt egyszer, hogy a rendelkezésre álló idő több mint felét, vért izzadva töltöttem az üres lap felett. Semmi. Üres. Nulla. Ketyeg. Közeleg. Semmi. Üres. Ketyeg.
Itt kezdődött el az, ami a mai napig velem van. A vészhelyzetek visznek előre.
A maradék időmben elkezdtem írni nagyon gyorsan. Már nem emlékszem pontosan mi volt, de valami 'comedy, drama, thriller, horror' egy kislányról aki mákos tésztát eszik a teraszon és egy százlábút talál a villáján az egyik falatnál. Ha jól emlékszem nem ette meg, viszont egész kerek kis történetet szültem, minimális idő alatt. Legalább nem üres. Meg van otthon. Most elolvasnám szívesen. Ilyenkor hiányzik az, hogy nem tudok odaugrani és felkutatni az emlékeket. Talán jobb ez így.
Ja, megnyertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése