Egyszer nem is olyan reg azt hallottam, hogy Firenze a vilag egyik legromantikusabb varosa. Lattam egy gyonyoru szep kepet is, ami aztan belem ivodott. Nem tudatosan. De ott volt.
Par honappal ezelott hirtelen elhatarozasbol vettem egy jegyet Pisaba es egy masikat hat nappal kesobbre, visszafele. Egyedul. Ezen tobben megbotrankoztak, megtobben sajnalkozva neztek ram en pedig a kepzeletbeli kisszoknyamban porogve, kacagva intettem nekik viszlatot (a kozepso ujjammal).
Minden nap egy kicsit kutattam, olvastam, terveztem, orultem, izgultam, csodalkoztam, vartam es bogtem, hogy ajaj esni fog. Mert nekem abbol ugy sincs eleg. Kicsit mint a Kis Hercegben.
Esett de el is felejtkeztem rola mert a Firenzebe tarto buszon talalkoztam az egyik baratnom szulivel, akik ugyanabban a kis varoskaban laknak ahol en, a szallason pedig egy pohar toszkanai feher vart egy vigyorgos es segitokesz Lorenzoval aki nem akarta leszedni rolam a bugyit, ahogy azt az olasz podort bajszuakrol "hallani szoktak". Viszont kaptam terkepet meg sok jo tanacsot. Ennel a pontnal annyi volt biztos, hogy a remek kis Tasso Hostel lesz az otthonom negy ejszaka erejeig.
Annyit azert meg kell emlitenem itt a bugyi leszedes kapcsan, hogy amugy igen, bokolnak es szerettek az aranyam hajam, en meg orultem mert jujj de szepek es kuncogtam.
Ket napot toltottem Firenzeben, megallas nelkul jottem mentem, faltam a kulturat a bort meg a tesztat es kaves habcsokokat hagytam az orrom hegyen. Neha razott a hideg gyanusan akkor is, ha kisutott a nap. Orvosi eset vagyok, ket nappal kesobb olvastam, hogy ezt Stendhal Syndrome-nak hivjak, egy francia irot diagnosztizaltak vele eloszor, aki Firenzben hanyatt vagodott a gyonyortol (szo szerint).
Felve, hatha tuladagolom a kulturat elcsoszogtam a piacra is alkudozni es persze enni meg egy kicsit enni is. Estenkent a kevesbe zajos 'Oltrarno' reszen kutakodtam meg tobb ennivalo utan. Ez a varos a folyo masik felen levo resze es sokkal csendesebb, sok a helyi kiskocsma a nagyival a konyhaban meg a gyerekkel aki a tesztat podri es a jokepu fiuval aki keszsegesen nem beszel angolul de en amugy is szeretek motyogni mindenfele nyelven. Igy jutottam el az egyik este a vadmalacig, ami az eddigi legfinomabb hus, amit valaha ettem. Igaz felidoben jottem ra mit is eszek. Egyetek itt!
A harmadik napra Siena-t terveztem a negyedikre meg egy borvidek turat, ami megallt volna San Gimignanoban is, de sehogysem akartam megtalalni a tura indulasi helyet, gondoltam nincs ertelme eroltetni. Lesz ami lesz. Igy harmad nap Siena-bol elmentem busszal San Gimignanoba is. Siena gyonyoru, kisebb mint Firenze es idosebbnek is tunik es pont ez adja a sarmjat. A tortenelmi belvaros a Vilagorokseg resze csak ugy, mint San Gimignano. A katedralis belulrol merfoldekkel veri a Firenzeit, az egyik legszebb Olaszorszagban. Ettem is egy kicsit, a Palazzo Pubblico melletti kis utcaban itt. Good source of deliciousness, filled with lots of yumms.. mondom en hihi! Igyatok is am, en tobbnyire a haz borat kertem es soha nem csalodtam!
Kozepkori San Gimignano a Tornyok varosa. Ha jol emlekszem kb 74 torony epult, amibol 16 meg mindig all. A tornyok a gazdagsagot jelkepeztek, illetve a lakosok meg tudtak latogatni egymast suttyomban az ejszaka. Nyilvan teregetni vagy ilyesmi. Probaljatok ki a varos sajat borat, a feher Vernacciat.
Aznap este azon morfondiroztam, hogy masnap ellatogatok Cinque Terrere a borvidek helyett, hisz utkozben lattam szep dombokat meg ittam is eleget. Cinque Terre (jelentése öt föld) a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető része La Spezia városától északnyugatra, Porto Venere és Levanto települések között. Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. Szinten a Vilagorokseg resze. Firenzebol mentem vonattal La Spezia varosaba, ahonnan egy masik vonattal lehet eljutni a telepulesekre. En az utolsot Monterosso valasztottam elsonek es onnan visszafele haladtam. Kb orankent mennek a vonatok egyikbol a masikba es 4 euroba kerul a vonat jegy amit 6 oran keresztul fel lehet hasznalni. Corniglia az egyetlen amelyik nem a parton, hanem a hegyen fekszik. Nekem a kedvencem Manarola es Monterosso volt meg a homaros teszta, aminek olyan iz vilaga volt, hogy konnybe labadt a szemem.
Masnap reggel fogtam a motyom es elindultam vissza Pisa-ba ahol Rocco vart ram a repterhez kozeli szallasomon. Illetve remeltem, hogy var mert eleg vicces email-ezest folytattunk 10 kerdojellel mindegyikben levelben. Kiderult aztan, hogy egy jo fej sziciliai kisoreg es a szalas nem hazudok 3 percre van a reptertol. Marmint gyalog. A varos masik fele ahol a ferde torony meg a tarsai vannak kb 40 perc. Marmint gyalog!
Pisabol pedig elblicceltem Lucca-ba. Az ugy volt, hogy van egy vonat allomas a ferde toronyhoz kozel, de semmi nem volt nyitva. Van harom masina jegyvetel celjara amibol ketto csak kartyas volt, amit nem vittem magammal. A masik meg vissza kopte a penzem. Aztan zargattam ott mindenfele fickokat, hogy van e kartyajuk en meg kifizetem de csak zavartan mosolyogtak, en meg szaladgaltam ossze vissza mint a fejnelkuli csirke.
Lucca egy kozepkori varos fallal korulveve amin erdemes korbe bringazni vagy gyalog vegig setalni. Kb 4km, en addigra mar rogyasig gyalogoltam magam es csak 3 euro orankent a bringa berlese szoval emelett dontottem a belvarosban meg setaltam. Meseljenek a kepek!
Ha vaganyabb lennek fognam a motyom meg az osszes penzem es letelepednek Toszkanaban. Megnyitnam a kis sutodem es osztanam a szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése