Itt egyébként úgy mennek a dolgok, hogy a főni ma behívott, hogy szeretnék csökkenteni a nyomást a vállamon. Azért van ott ő.
Számomra ez az egész távol áll attól, hogy nyomás alatt lennék. Épp csak annyi, hogy érdekel és nem zavar, ha nincs ebédidőm, mert épp úgy látom, hogy jól jön, vagy szükséges a segítség valahol. Különösen amikor a mini főnit helyettesítem. Soha nem fogom megszokni, az itteni munkamorált.
Beszélgettünk a perselyemről is és persze jött a nagy kérdés, hogy mit gondolsz mennyivel ért többet a munkád annál, mint amit jelenleg kapsz. Nekem nem valók az ilyesmi kérdések. Többnyire alulértékelem magam és beszarik vagyok. Ma viszont bátor voltam. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése