Porto

Sokszor szerettem volna már elmesélni az elmúlt pár napban, mióta leszállt a gépem. Képtelen vagyok. Ez egy olyan élmény volt, amire azt szokták mondani, hogy ne légy szomorú amiért elmúlt, örülj, hogy megtörtént. Két olyan baráttal mentem, akikkel ténylegesen, másfél éve nem találkoztam. Ők azok a barátok, akikkel ugyanott folytatom, ahol abbahagytam, bármennyi idő telt is el. Teljesen különbözünk és tökéletesen hasonlítunk. Olyannyira egy hullám hosszon mozgunk, hogy olvassuk egymás gondolatait. Nem választhattam volna jobb Embereket, hogy végig kísérjenek az utamon. 

Portó, Portugália második legnagyobb városa. Az épületek gyönyörűek, a csempékkel borított falakban, érzed minden generáció örömét és bánatát. Sajnos jelenleg olyan helyzetben van az ország, ahol ez az egyediség veszendőbe megy napról napra. Raszta hajú barátom mosolygott, hogy mindenhol kint lóg a ruha az ablakban, amiről későbbi nagyon kedves portugál barátunk ha jól emlékszem azt mondta, hogy a liszaboniak csúfolják is őket, amiért kint lógatják az alsógatyájukat. 

A Duro folyó szeli ketté a várost, és a folyó másik fele tulajdonképp már nem Portó hanem Gaia. Ezen a felén találhatóak a borpincék és a szívem másik fele. Nagyjából három percenként látható egy híd. Több szempontból hasonlít Budapestre és rengetegszer éreztem úgy, hogy ott vagyok. Otthon vagyok. Az éjszakai élet nagyjából este tizenegy körül kezdődik, ami nekünk dublini, prestoni jövevényeknek csoda számban ment, így először ránk ült a pánik, hogy az egyik legnagyobb éjszakai élettel rendelkező városban, egy lélek sincs az utcán. "ALMA" portugálul - "LÉLEK". Ha egyszer Portóban jársz, el kell menned a Dream Chick nevű helyre, ahol egy nagyon kedves férfi fog veled viccelődni, kiszolgálni Téged és nagyjából semmit sem fogsz érte fizetni. Még egy hasznos tanács, ki kell próbálnod egy italt, aminek nem tudom mi a neve de Madeiráról származik és olyan érzésed van, mintha a mennyország összes gyümölcse cseppenként simogatná a torkod.

Kedves barátnőmnek különös érzéke van az emberekhez és a portói forgatagban megszólította a lányt, aki később megkoronázta az egész utazásunkat. Az éjszakáról annyit, hogy volt benne sok üveg remek portói bor, dj a terem "tetején", próbababák a falon, abba, meg nagyon részeg de nagyon vidám és boldog én. A többiekről nem nyilatkozhatom.

Nevezetességekről most nem szeretnék írni, az megtalálható minden úti kalauzban.  Este raszta hajú barátom és én Epica koncertre mentünk, és legyen annyi elég, hogy a zene, a kék hajú lány, az osztrák, a báros, és a raszta hajú olyan élményekkel gazdagított engem, amiket csak borsókkal a kezemen tudok elviselni. A kék hajú lány persze mi más lenne, mint grafikus. 

Néha már ijesztő volt, hogy mennyire egyben van minden. Az emberek, akik az életünkbe léptek, remekül illettek az általunk megkezdett kirakóba. Sokszor gondolkodom, hogy vajon a portói emberek ennyire tökéletesek, vagy valamiért arannyal volt kikövezve az utunk. Ha arra két barátomra gondolok akikkel mentem, azt mondám igen, olyanok, mint a pitypang. Tovább fúja a szél lelkük darabjait és aztán újra nőnek máshol.

A portói emberek hihetetlenül udvariasak, segítőkészek, vidámak, önzetlenek és hálásak. Bárhol. Ha arra jársz és szereted a halat, edd végig a menüt. Ha inkább a marhát kedveled, akkor kérdezz engem és elmondom melyik helyi kiskocsmába kell elmenned. Akkor is ha csöröge fánkot akarsz enni, mint tradicionális portói édesség. És kérlek, nagyon kérlek ne egyél 'krémest' mert az egy nagy átverés. Kérlek társalogj. Az életünk egyik legjobb döntése volt megszólítani a lányt a téren. Az utolsó esténk az ő és az ő baráti köre társaságában telt egy óceán parti bárban. Nem emlékszem, mikor nevettem utoljára ennyit. Nem emlékszem mikor éreztem azt, hogy tisztán és egyszerűen boldog vagyok. Hogy jó helyen vagyok. Vissza adták az emberiségbe vetett hitem. Azt szokták mondani, hogy Portóban mindig történik valami varázslatos. A mi esetünkben azt hiszem nem csak egy. 

És igen, bár szomorú vagyok, hogy vége lett, nem lehetnék boldogabb, hogy megtörtént.