Néha vagyis nagyon gyakran rám tör a pánik, hogy nincs jövőképem. Megijjedek (ahogy F. Tamás mondta réges rég, mint ahogy Mátyás királyt meg két t-vel, ami miatt aztán okos kis buksija a zöld fali táblán csattanva verte fel a kréta port). Aztán néha rájövök, hogy vannak nagyon határozott képek a fejemben és ezek nem akarnak változni sehogy sem. Úgy mint máló vakolatú mediterrán jellegű alacsony házikó, egy helyes zárt előkerttel, amiben sok sok növény van és egy szökőkút amiben zöld a víz és a gitáromon játszom. A belső dizááájn titok mert baromi jó. Mivel van egy olyan szobám ami csak az enyém, roskadozó könyves polcokkal, festő állvánnyal és festékekkel, bakelit lemezekkel és lemez játszóval, félig tele hamutartóval és gyöngyörgetett palackozott borokkal a világ minden tájáról, gyanítom, hogy a vágyam a ház többi részét megosztani valakivel, aki csak rám mosolyog az ajtóból és minden egyes alkalommal amikor beszélgetünk újra szerelmes leszek. Van egy saját "kripni" elképzelés is (ha valaki nem tudná mi az, jelezze) de ennek részleteit nem kötném a nyilvánosság orra alá, mert nem akarom, hogy valaki ellopja. Recesszió meg minden ugye.
Így leírva ez még mindig csak lófasz, de legalább valami. Mi..?
Így leírva ez még mindig csak lófasz, de legalább valami. Mi..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése