Frida

Végre eljutottam ide is. Meglepően kicsi kiállítás volt, alig néhány képpel, amik örömet okoztak azok a ceruza rajzok voltak, mert ezeket egyébként nem nagyon lehet látni. Diego Rivera a (léhűtő) férj képei is fellehetőek nyomokban, bár azt kell mondjam Frida számomra sokkal nagyobb tehetség volt. Néhány érdekességet is találtam az önéletrajzban amiről eddig nem tudtam. Volt egy mondata Fridának, amit nem tudok pontosan idézni de nagyon megfogott, hisz én is ugyanezt teszem. Valahogy így hangzott lefordítva: Mindig azt mondták a stílusom szürrealista. Én nem értek ezzel egyet, mivel én nem az álmaimat festem le, hanem azt, ami az elmémben és a szívemben lakozik. És persze, hogy itt is itt voltunk. Martin Munkácsi készített egy portrét róluk. Bár magyar születésű, Martin Munkácsi sem Magyarországon tevékenykedett...

Imádom ezt a Nőt. Bonbon azt mondta, hogy csúnya volt. Nem látja a tüzet a szemében, az apró hibákat, amik különlegessé teszik őt, azt az elemi erőt amivel a balesetének következményeit kezelte. Azt, hogy annak ellenére, hogy nem szülhetett gyermeket és folyton hosszú szoknyát kellett viselnie sőt, néha férfi ruhákban jelent meg, nagy betűs Nő maradt. Ha egyszer valaki megkérdezné kivel szeretnék találkozni mindenáron, Ő az elsők között szerepelne.