A kutykuruttyán olvastam egy cikket a telefonokról. Páran felelevenítették, hogy milyen féltéglával futkároztak anno. Én soha nem voltam túlzottan oda értük. Tudja amire használni akarom meg ne legyen babarózsaszín és slussz. A mai okos telefonos világban is csak egy samsung toco-m van az is csak azért, mert a másikat belejtettem a sloziba miközben a számban egyensúlyozva próbáltam világítani a gatyám felhúzásához. Ez ugye azért történt mert a cégnél kiégett a villany a női mosdóban. Úgy fél évre. Mondtam is a főnöknek a legbájosabb mosolyommal megspékelve, hogy jön nekem egy telefonnal. Persze kiröhögött. Az egy nokia 6700 volt, amit azért szereztem mert a másikat, ami egy csini, piros, nagyon zenélős sony ericson volt, ellopták. Ez mind úgy másfél év alatt esett meg. Ezért nem veszek én drága telefont. Pacsi.
Na de az első.
Az elsőre mindenki emlékszik. Első csók, első szex, első szerelem, első szerelem egy kocsi iránt, bármi iránt, első nap itt meg ott. Első telefon.
Ahogy az lenni szokott, már mindenkinek volt csak nekem nem. Pedig ekkor még csak 2000-t írunk. Középsuli második osztály. Tudni kell, hogy általánosban még nem ittam el az agyam és baromi jól tanultam mert könnyen ment. Bekerülve a középsuliba a lehető legmenőbb csaj lett a barátnőm az osztályból, aki jó hatással volt rám élettapasztalat szerzés területén de nem egyéb. Abból éltem amit magammal vittem. Ami kevés volt. Sógi, a továbbiakban Yeti, fél évi bizi osztásnál azt mondta, ha öt tizedet javítok az év végére, kapok egy telefont. Tenyerembe köptem és megráztam. Nem volt könnyű tekintve, hogy öt tized az egy jeggyel jobb öt tantárgyból beleszámítva a félévi szar jegyet, meg az addigra jól megalapozott rosszalló tekinteteket. Megcsináltam. Megkaptam. Később elárulta, azért merte felajánlani mert azt gondolta úgysem megy. Hmm.. És akkor jöjjön a csoda. Az enyém ezüst színű volt. Köszi Sógi!
Na de az első.
Az elsőre mindenki emlékszik. Első csók, első szex, első szerelem, első szerelem egy kocsi iránt, bármi iránt, első nap itt meg ott. Első telefon.
Ahogy az lenni szokott, már mindenkinek volt csak nekem nem. Pedig ekkor még csak 2000-t írunk. Középsuli második osztály. Tudni kell, hogy általánosban még nem ittam el az agyam és baromi jól tanultam mert könnyen ment. Bekerülve a középsuliba a lehető legmenőbb csaj lett a barátnőm az osztályból, aki jó hatással volt rám élettapasztalat szerzés területén de nem egyéb. Abból éltem amit magammal vittem. Ami kevés volt. Sógi, a továbbiakban Yeti, fél évi bizi osztásnál azt mondta, ha öt tizedet javítok az év végére, kapok egy telefont. Tenyerembe köptem és megráztam. Nem volt könnyű tekintve, hogy öt tized az egy jeggyel jobb öt tantárgyból beleszámítva a félévi szar jegyet, meg az addigra jól megalapozott rosszalló tekinteteket. Megcsináltam. Megkaptam. Később elárulta, azért merte felajánlani mert azt gondolta úgysem megy. Hmm.. És akkor jöjjön a csoda. Az enyém ezüst színű volt. Köszi Sógi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése