Nem is értem, hogy kaphattam, hisz tizennégyésfél voltam. Szőkecirkálóval ültem a helyi nemkocsmában. Az általános iskola kapuját boldogan elhagyott, épp kivirulóban lévő, unatkozó és kíváncsi tizenévesek életét éltük egy nagyon meleg nyári hétfő délután. Egy olyan meleg hétfő, amikor a nap buborékokat képez az aszfalton. Egy annyira kíváncsi, aki két vilmoskörte pálinkába és egy vodkába dugja a nyelvét. A második után már boldogan vettem tudomásul (vagyis gondoltam én), hogy lehetek őszinte és elárulhatom hatalmas titkomat Mesekeksznek.
- Mesekekszbe először akkor szerettem bele, amikor.. de Mesekeksz túl szép volt ahhoz, hogy akárcsak remélhessek (vagyis gondoltam én). Mégis így tettem kb. száznyolcvanakárhány napon át. -
A harmadik után már cselekedtem.
Következő naptól bújkáltam. Kb. száznyolcvanakárhány nappal később Mesekeksz sokkal több után elárulta, Ő aznap szeretett belém.
Három és fél évig mosolyogtunk egymásra naponta és nőttünk fel együtt. Akkor még azt hittem örökre. 2000-ben egy nyári este sétáltunk haza. Boldog voltam. Ő is. Az utcánk harmadik villanyoszlopánál megfogadtuk, hogy tíz év múlva bárhol legyünk is, ugyanott, ugyanazon a napon találkozni fogunk. Igen, mint a Nagykönyvekben. Sokáig nem beszéltünk. Minden évben eszembe jutott június 30.-a.
Tavaly májusban haza látogattam és lesétáltam a tavunkhoz, ahol romlott tizenéves életem éltem és ahol annyi minden Mesekekszről szól. Ő(!) jött velem szemben a kis tavi úton. Lesétált kitisztítani az esküvője tervezésétől meggyötört buksiját.
Később a 'tudod milyen év van'- után folytatta és befejezte a történetet.
- Mesekekszbe először akkor szerettem bele, amikor.. de Mesekeksz túl szép volt ahhoz, hogy akárcsak remélhessek (vagyis gondoltam én). Mégis így tettem kb. száznyolcvanakárhány napon át. -
A harmadik után már cselekedtem.
Következő naptól bújkáltam. Kb. száznyolcvanakárhány nappal később Mesekeksz sokkal több után elárulta, Ő aznap szeretett belém.
Három és fél évig mosolyogtunk egymásra naponta és nőttünk fel együtt. Akkor még azt hittem örökre. 2000-ben egy nyári este sétáltunk haza. Boldog voltam. Ő is. Az utcánk harmadik villanyoszlopánál megfogadtuk, hogy tíz év múlva bárhol legyünk is, ugyanott, ugyanazon a napon találkozni fogunk. Igen, mint a Nagykönyvekben. Sokáig nem beszéltünk. Minden évben eszembe jutott június 30.-a.
Tavaly májusban haza látogattam és lesétáltam a tavunkhoz, ahol romlott tizenéves életem éltem és ahol annyi minden Mesekekszről szól. Ő(!) jött velem szemben a kis tavi úton. Lesétált kitisztítani az esküvője tervezésétől meggyötört buksiját.
Később a 'tudod milyen év van'- után folytatta és befejezte a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése